Gyászol a Speciális Olimpia közössége.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szövetségünk egykori asztalitenisz
szakágvezetője, Horváth László örökre lehunyta a szemét...

Az alábbiakban Wisinger Jánosnak, az MSOSZ örökös, tiszteletbeli
elnökének gondolatai olvashatóak.

"Aznap délután beszéltem Veled, azt próbáltuk kideríteni mikor volt az
első MOHOS-kupa.
Putnokon 1986-ban, mint a Foglalkoztató Intézet vezető pedagógusa
találtátok ki a munkatársakkal az asztaliteniszt szabadidős
szórakozásként és sportként az intézetekben élőknek. S ebből nagyon
gyorsan asztalitenisz MOHOS-kupa lett, és harminchat év után is még
működik. Nagy alázattal fogtál neki, hogy megindítsátok közel 100 fős
létszámú fogyatékossággal élő felnőtt fiatalnak a versenyek
megszervezését, lebonyolítását. Vezetéseddel megteremtettétek a
rendszert, megtanítottátok egy háromnapos verseny lebonyolítását,
megteremtettétek azt a hangulatot, ahol fiataljaink megtanultak
küzdeni, szurkolni és sportszerűnek lenni. A Mohos-kupa szinte
észrevétlenül minta-esemény lett, amely megalapozta az alig később
megszülető Speciális Olimpia mozgalom kibontakozását és megmutatta a
nagy létszámú több napos együttlét minden szép feladatát és örömét.
Aztán elkezdett növekedni a létszám és egyszer csak kinőttük Putnok
városát, bejártuk a Mohos-tavak környezetét. Sajószentpéter, Miskolc,
és végül Kazincbarcika lett tartós házigazda, és versenyzők száma
egyszer csak elérte a 200 főt. És évről évre egyre fontosabb lett,
minden intézet, minden pedagógus izgalommal készült a nagy
versenyekre. Egyre több és több híres sportoló, művész és politikus
jelent meg versenyeinken. Aztán amikor már megismertük a Speciális
Olimpia versenyrendszert, izgalmas viták, éjszakákba nyúló sokszor
heves összeütközések közepette a rendszer átalakult a speciális
olimpia rendszerévé. S ezt is elvállaltad és sok évig te voltál az
Speciális Olimpia Egyesület első asztalitenisz szakágvezetője. Sok-sok
testnevelő tanárt és egyéb pedagógust tanítottatok meg irányításoddal
a mérkőzések vezetésre, a divízionálásra, díjkiosztásra, mert ezek a
feladatok merőben különböztek a hagyományos versenyek
lebonyolításától. Mindezt nemcsak a civileknek, hanem a sérült
sportolóknak is megtanítottátok. Ma már látjuk, hogy a sportág
versenyei alapeseményekké váltak az országban, a Te munkád eredménye,
hogy az említetteken kívül Bélapátfalván, Diósjenőn, Edelényben
folyamatosan zajlanak a versenyek és az általad elindított kollégák
sikeresen vezénylik sok fiatalnak az eseményeket. Ezeknek a
versenyeknek nyomán kerültek el fiatalok és idősebbek a nagyvilágba, a
tengeren túlra és GYŐZTESEN tértek haza. Ezek a győzelmek a tieid is,
még akkor is, ha egy idő múlva átadtad a szakágvezetését a
fiatalabbaknak. Ezután csak figyelted és élvezted munkád gyümölcsét.
Tudd, hogy fontos és maradandó érteket hoztál létre, s ha valakinek a
munkája még három évtized után is látható, arra lehet büszkének lenni…
Mi így emlékezünk rád, sok-sok sportoló köszönetével…
Emléked örökké megőrzi a Magyar Speciális Olimpia Szövetség (MSOSZ)
nagy családja...