Marci nagyon váratlanul érkezett a családba, anyukája negyvenhárom éves volt és azt hitte, hogy elérkezett az az idő, amikor már nem lehet gyereke. Még ő ebben a tévhitben volt, benne kis magzat fejlődött, akinek az érkezéséről későn szerzett tudomást. A kezdeti meglepettség után Anita természetesen nagyon boldog volt, hogy gyermeke lesz. Kisfia születésénél derült ki, hogy nincs minden rendben, Marci Down-szindrómásként jött a világra, speciális nevelést igényel. Mint általában, Anitákénál is nagy volt a rémültség: „Mi lesz most?”… Az ember előre sosem tudhatja, hogy mennyi feladat vár rá, meg tud küzdeni a feladatokkal végig, tudja járni az előttük álló göröngyös utat, hogy mennyire lesz eredményes a munkája és mire képes. Minden kiszámíthatatlan! Anyaként első perctől kezdve pozitívan állt a dolgokhoz. Marci édesapjának idő kellet még feldolgozta és elfogadta Marci állapotát. Nem futamodott el, mint az apák többsége, hanem kitartott mellettünk, nagyon szereti, Marcit sokat foglalkozik vele. A kitartó kemény munka, a korai fejlesztés, a sok szeretett, az első sikerélmények szép eredményeket hoztak számunkra, sok fellépést a zene, tánc terén, szavaló versenyek, úszóversenyek és kosárlabda versenyek. Két éve a Hársfa Egyesületnél hetente kétszer járunk kosárlabdaedzésre és részt veszünk minden bajnokságon. –mondta az anyuka. Marci trénere, a Hársfa Egyesületnél Galambos Zsolt, aki januárban a Magyar Sport Újságíró Szövetség 58. Díj átadó Gáláján a fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzők kategóriájában a Magyar Speciális Olimpia Szövetség (MSOSZ) kosárlabda szakág vezetőjeként a legjobbnak bizonyult. A csapatok közül pedig a Világ játékokon arany érmes kosárlabda-válogatott lett a legjobb. A Hársfa Egyesület több mint húsz éve áll fenn. A hét minden napján tartanak edzéseket különböző sportágban épek és fogyatékossággal élők számára az integráció jegyében. Az egyesület tagjai között több speciális olimpiai bajnok is van. Marci és anyukája örömmel jár ebbe a családias hangulatú közösségbe. - Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerek olyan foglalkozásokon vegyen részt, amit szívesen, örömmel és rendszeresen csinál. Nekünk nagyon aktívan telnek hétköznapjaink. Mi a hét minden napján járunk valami foglalkozásra: tánc, zene, sport. A nyáron Marci több táborba is megy. Nagyon várja a tábort, amit a Bárczy Gusztáv Iskola remek tanárai szerveznek évente Révfülöpön és Verőcén. Ezek a napok vidámak, rengeteg programok vannak: sport, tánc, zene, fagyozás, hajókirándulás és sok móka. – ismertette a nyári programot az édesanya. - Emellett még ellátogatunk Erdélybe, ahol van a hegyek között egy völgyben egy hétvégi házunk. Itt jó a levegő, szép a táj és Marcikám kifejezetten szereti a bográcsozást, és nyári szalonnasütéseket – mesélt a további nyári tervekről Anita. Adódik a kérdés, mi lesz Marcival hosszú évek múlva? Mivel a férjem és én is néhány év múlva nyugdíjasok leszünk, úgy gondoljuk, hogy gyermekünk számra az egyetlen, és jó megoldás, ha egyszer majd egy lakóotthonban helyezzük el. De, amíg lehet, velünk marad, és szeretetben élünk együtt. Bízom benne, hogy mire Marcinak a lakó otthonba kell mennie addigra ezek az intézmények is még jobbak és fejlettebbek lesznek – vázolta Anita a jövőt. Fotó: Valczer Hajni Zana Anita   [gallery ids="9864,9865,9866,9867,9868,9869,9870,9871,9872,9873,9874,9875,9876,9877,9878"]

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Feliratkozom